Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

fehér és zöld. virágokat is készítettek, melyeket szintén ráerősítettek a koszorúra, A koszorú alja kerek volt. Négy részre osztva a kört úgy erősítettek rá egy-egy veresgyűrű vesszőt, hogy az felül csúcsos kúpot képezett. Természetesen a koszorú tetejét is feldíszítették» Az aratókoszorút csúcsánál fogva egy rúdra akasztották és úgy vitték, Ugy rendezték, hogy a kastélyba vonulás mindig déltájban történjék. Nótaszóval vonultak az úton, elől a lányok és az asszonyok, utánuk a férfiak, akiknek kezében sarló volt. A koszorút is a férfiak vitték. Útközben több dalt elénekeltek, de az alábbi sohasem maradhatott el: "Búza, búza, de szép tábla búza, Aratásra hajlik annak a kalásza. Ki fogja azt learatni, ha nékem be kell vonulni? Á szeretőm anyja, majd az learatja!" Az öreg báró, míg élt, mindig fogadta az aratókat, a kastély tornácos, lépcsős nagy előterében. Vári Bernát, a bandagazda odalépett a báró elé és bejelentette: "Méltó ságos báaró úr, becsülettel elvégeztük az aratást!" A báró kezet fogott vele és megköszönte a munkájukat» A koszorút négy leány vitte fel a lépcsőn a tornácra, s Vári Bernát adta át a bárónak.Az öreg báró idejében pálinkával és birkagulyással vendégelték meg az aratókat. A trianoni békeszerződés előtt, amikor még megvolt a báró erdődi szőlője, az ebéd után borral is megkínálták az aurátokat. Az öreg báró halála után Triznay Gyula intéző fogadta az aratókat, aki pálinkát adott mindenkinek. Karácsonyk

or kántáltak és betlehemeztek» A betlehem egy téglaalakú, elől nyitott, tetővel ellátott, papírból készült istálló volt. Ebbe tették a jászolt és a bölcsőt» 115