Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

húzták az ujjúkra a gyűrűket .Egy kis pálinka vagy bor kíséretében a keresztapák felköszöntötték a jegyeseket és életre szóló, kitartó hűséget kívántak nékik» Esküvő

. Itt már mindenkire érvényes, bevett szokások voltak, az egyházi, rendet is be kellett tartani. As esküvőt ugyanis megelőzte a jegyespárok kihirdetése. E— lőször az állami anyakönywezetőnél jelentkeztek Kömöró*ben, majd a túristvándi ref. lelkészi hivatalban. Ilyenkor ünnepélyesen bejelentették a házasságkötési szándékukat» Az egyházunknál a templomi kihirdetés három alkalommal, a vasárnapi istentiszteletek alkalmával történt meg. Az anyakönywezetőség a hirdetési táblán tette közhírré a fiatalok bejelentését» Az egyházi kihirdetés az 1930-as években már csak hagyományból történt. A múlt században, amikor- még csak egyházi esketés volt, ekkor ez a kihirdetés még funkció— nális jelentőséggel bírt. A kihirdetésre azért volt szükség, mert a három hét alatt be lehetett jelenteni, ha a házasságnak valamilyen akadálys merült fel. 1894-től ilyen természetű bejelentést már csak az anyakönyvvezető— nél lehetett tenni. Még így is, a háromhetes várakozás után is előfordult, hogy hamis papírokkal jelentkezett a vőlegény,a jegyző összeadta őket, pedig a férfi törvényes házasságban élt. Jómagam, mint ref.lelkész, csak az állami házasságkötést igazoló kivonat benyújtása után tartottam meg az egyházi esketést.Az említett bigámiás eset miatt engem is felelősségre vontak, de a korábbi,állami házasságkötést igazoló irat felmutatásával a felelősségre vonástól megszabadultam» Hint említettem, a fiatal pár eljött a lelkészi hivatalba is,hogy egybekelés! szándékukat bejelentsék. Kérték az egyházi kihirdetést,amit aztán héromízben végeztem el» 103