Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

állott. Erről magam is meggyőződhettem. Amikor első gyermekünk 1936 októberében beteg lett, Sipos Zárolyné bába segíteni akart. Arra kért bennünket,szülőket, hogy ne maradjunk a szobában, mert füstölést és ráolvasást akar végezni. Természetesen ebbe nem egyeztünk bele,amiért a bába sokáig neheztelt. Az orvos, dr. Zemler Gyula - aki később egy koncentrációs táborban pusztult el - szamárhuru— tot állapított meg, mely levegőváltoztatással rövid idő után elmúlt» Amikor a rokonok« szomszédok, jóbarátok mentek az újszülött és az anya meglátogatására, ilyenkor mindig felvették a gyermeket, maguk elé tartották és dicsérgették: "Jaj de szép vagy, jaj de aranyos vagy! Olyan vagy, mint apád!"Ha kislány volt: "Olyan vagy, mint anyád!" Közben mondogatták azt is, hogy "pi, pi, pi", és a gyermek szeme közé köpködtek« Ezt azért csinálták, hogy a gyermek szemmelverést ne kapjon. Nem ismertem ezt a babonás szokást. Amikor az én újszülött gyermekemmel is ezt akarták tenni, nem engedtem meg, aminek sértődés lett a vége» Konfirmáció

. Az elemi iskola VI. osztályának elvégzése után került sor a konfirmációra, mely a gyermekek életében a legnagyobb esemény volt. Ugyanis a gyermekkor a konfirmációig tartott. Előtte sem fiúnak sem lánynak nem engedték meg az udvarlást. De konfirmáció után már elmehettek a bálba is. A konfirmáció a templomban történik, ahol a gyermekek vizsgáznak,s utána fogadalmat tesznek. Ilyenkor a szülők, testvérek, nagyszülők, keresztszülők is jelen vannak,tömve az egész templom. A gyermekek a konfirmáció előtt előkészítőre jártak. Egyikőjük semmit sem tudott megtanulni. Nem tehettem mást, külön foglalkoztam vele, hogy e— gyetlen kérdésre adandó választ belesulykoljak» AJcérdés 101