Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)
nyara, hogy- a gyermekét felnevelhesse. Keresztelés . A gyermek nevét az apa és az anya együtt határozták meg. Túristvándiban az volt a szokás, hogy a fiúgyermek az apai nagyapa, a leánygyermek az anyai nagyanya keresztnevét /utónevét/ kapja. Ezt a szokást a nagygazdák indították el, akik a bárói családnál bevett szokást kívánták utánozni. Az egyszerűbb emberek azonban sokáig megtartották a régi szokást: az első fiú az apa, az első leány az anya nevét kapta. Itt el kell mondanom azt is, hogy a magam gyermekeinek magyar keresztneveket adtam. Az első "Ildikó", a második "Szabolcs", a harmadik "Csaba,Levente", a negyedik pedig "Gyöngyvér". Igaz, hogy- az "Ildikó" a "Krimhildá"ből származik, de a hunoknál is ez a név már Ildikó volt. Kos, az 1930-as években sokan követték példánkat és ezáltal elszaporodtak a magyar nevek. Még olyan is akadt, aki előzőleg megkérdezte, nem neheztelnék-e rá akkor,ha az én egyik fiam keresztnevét adná az ő fiának? Mondtam, hogy nem, sőt örülök neki. A gyermek születése után az apa megjelent a lelkipásztori hivatalban és kérte a keresztelés kitűzését. Már kezdetben feltűnt, hogy igen sürgetik a keresztelést. Bejelentések alkalmával, ami.kor feltettem a kérdést, hogy mikor született a gyermek, a válasz ez volt: "Tegnap." Bsetleg "tegnapelőtt." "Akkor miért hozzák ilyen hmnm» keresztelni?" - kérdeztem. A bejelentő válasza ez volt: "Azért, mert gyengécske és ne haljon meg kereszteletlenül-" E babonás felfogás igen közrejátszott abban, hogy a gyermeket igyekeztek minél előbb megkereszteltetni. Ugyanis a 930-as években már sok volt a vegyesházasság. A római és görögkatolikusok száma - ebben a korábban tiszta református faluban - megnőttJL báró római katolikus volt, 99