Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

és cirokseprűt kötött, seperte a havat* Olvadáskor elvezetgette a vizet az udvaráról és a gazdák földjéről is,ha napszámba hívták. Aki értett hozzá, az odahaza fúrt-faragott. Készített etető és itató vályút,eladásra is. De faragott orsót, rokkát, fakanalat is, az aszaláshoz pedig kast font. A téli estéket a férfiak szomszédolással töltötték, mely alkalmakkor meghányták-vetették életük sorsát, nyomorúságát. Az asszonyok és lányok pedig fonással, szövéssel töltötték a hosszú téli estéket. A téli favágás megkezdésével aztán folytatódott minden elölről,minden évben. Olyan ördögi körforgás volt ez, amelyből szabadulni nem lehetett. la ezeket mind egybevetjük, akkor kitűnik,hogy tulajdonképpen mi is volt a kivándorlás oka? Mindenek előtt a nagybirtok nyomasztó hatása! Aztán a földéhség,az árvizek miatti kedvezőtlen gazdálkodási adottság,az egyre csökkeinő kereseti lehetőségek,s a mindezekből adódó szegénység. Érthető hát, a kivándorlás valami reményt csillantott fel az emberekben.Amikor Túristvándiban megjelent az amerikai kivándorlási iroda megbízottja, nem volt nehéz az elkeseredett szegényembert rávenni arra,hogy szerencsét próbáljon az Újvilágban. A megbízott szép szavakkal, színes képeket mutogatva beszélt az amerikai kereseti lehetőségekről. Az emberek akkor még hiszékenyebbek voltak, hiszen a látókörük nem terjedt túl a falu határán* így mentek ki Amerikába azok a szegény emberek, akiket a szebb jövő reménye vezetett.De voltak olyanok is,akiket csak kalandvágy hajtott, mint például egy 28 holdas gazda négy fiúgyermekét. Előfordult az is, hogy egy gazda 5 holdat adott el, hogy a fiával kimehessen; de egy év után a feleségével újabb öt holdat adatott el azért, hogy legyen útiköltségük a hazautazáshoz. 7