Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

tartják, hogy nem lebet azon dolgozni, hiába esznek vele sok kenyeret. Uraknak való az! Ea mezőre mennek, akkor a reggeli is kint történik a földeken. Tarisznyában viszik az élelmet, s ez még ma is leginkább kenyér és szalonna. Szt nyárson sütik és paradicsomot, zöldpaprikát, hagymát fogyasztanak hozzá. Ha a háziasszony is a mezőn van, akkor délben is ugyanazt esznek, mint reggelen. Ha viszont a háziasszony otthon van, úgy ebédet főz és vagy maga viszi a dolgozóknak, vagy egy nagyobb gyerekkel küldi ki nekik. A kenyér azonban ekkor sem maradhat el, mivelhogy a levessel és főzelékkel szamosszegi ember mindig kenyeret fogyaszt. Egyik adatközlőm említette, hogy az ő Öccse még a lekváros puliszká-t is kenyérrel ette. - A vacsora általában főtt étel, de ahhoz is, az ebédhez hasonlóan fogyasztják a kenyeret» Heg kell jegyeznem itt azt, hogy szórványosan már az ötvenes években, de tömegesen a hatvanas évek elejétől lényeges változris kezd mutatkozni a szamosszegiek étrendjében. Több és változatosabb főtt étel, tej és zöldségféle jelentkezik benne, de a kenyér jelentősége ennek ellenére, változatlan. A kenyér esetében annyi változás történt, hogy egyesek kezdik fogyasztani a kenyérgyári készítményeket, amiket most már helyben is lehet vásárolni. A lakosság nagyobb része azonban lisztet vásárol vagy őröltet, s maga készíti ma is a kenyeret. A pékkenyérre fintorognak, és csak szükség esetén vesznek belőle egyetegyet. 89.