Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
gazdáig szamosszegi lexikális variánsaival tudom érzékeltetni. Van zelroskenyér . vajaskenyé^ r. téfeleskenyér . soxáafc&axgr., lekvdroskenvár. pirított kenvér. cukroskenyér. BfeesfrenYégt újkenyéj;, madárlátta kenvér. komiszkenyér, málékenyér, máléskenyér . s végül: penyészes kenyér .És valamilyen formában mindegyiknek megvan a maga jelentősége. A tarisznyában mezőről visszahozott madárlátta kenyér az apró gyerekek szenzációs csemegéje. A romlásnak indult penyészes kenyér viszont még kitűnő táplálék a disznóknak.A kenyérből így kárba nem vész semmi. Az idézett gazdag nyelvi anyag igazolja a kenyér jelentős szerepét Szamosszegen. Ezt erősíthetjük meg a kenyér-hiányra vonatkozó szamosszegi adatokkal is. Idősebb adatközlőim tudták ismertetni az első világháború szűkös időszakát. Ekkor sokaknál árpából készült a kenyér, minthogy ehhez hamarabb és könnyebben hozzájutottak. Az árpát megválogatták, hogy szálka ne legyen benne, aztán kézi darálón, amilyen finomra csak tudták, megdarálták. Majd fátyólszltával a korpát leválasztották a liszttől. A durvább őrleményből kásaszerű tejes ételt főztek, a finomabb lisztből kenyeret sütöttek. Az ilyen lisztből készült kenyér, ahogy elbeszélték az egykoriak, jóízű volt,de ha búzalisztet egy cseppet sem tehettek közé, nagyon törékeny,morzsáié és száraz volt. Mint mondották, minden falat után vizet kellett inniuk, mert nem a— kart lecsúszni a torkukon.De nem is volt olyan laktatóus. mint a búzakenyér. A második világháború időszaka, amire már magam is jól emlékszem, sokkal rosszabb volt. Eleinte még a gabonalap ra őrölhető mennyiség - ügyes beosztással« - szűkösen elegendő volt. Később azonban, mikor már csak ffabonalap volt, de búza már nem, és jött a mürostoavilág , ha87.
