Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
2. A kanyar nyelvi hagyományai A szójegyzék számot ad a szamosszegi kenyér gazdag lexikális hagyományáról. Ehhez a nyelvi kincshez kapcsolódnak szorosan azok a közmondások, szólások, kifejezések és találós kérdések, amelyeket jelen fejezetünkben ismertetek. Az idevont anyagból, mint látni fogjuk, az derül ki, hogy a kenyér a szamosszegi emberek életében valóban a legfontosabb helyet foglalja el, azonosul magával az élettel, s ez által úgy jelentkezik, mint minden szépnek s minden jónak a szimbóluma. Van nekem kenyerem is, késem is . - Ezzel a szólással utasítja vissza tréfásan a szamosszegi ember a vendéglátásra invitálást. E tréfás szólásnak története is van, ezt mondom el hát elsőnek: Mikor Pilep Júcsa néném, az öregebbik Varga Sándor felesége menyecske lett, az első napon nem fogadott el élelmet az új otthonában. Sári néném, az anyós, csóválta a fejét, de belenyugodott, gondolván, a lagzi meg egyéb elvette az étvágyát az új menyecskének. Nem állta azonban már sző nélkül, mikor második nap reggelén megint visszautasította Julcsa néném a reggelit. Ráripakodott aeért, hogy miért nem eszik. Pilep Júcsa néném aztán kivágta: Van nekem kenyerem is. késem is. Nem ké nekem a magája ! Azzal kihúzta a komód alsó fiókját és kiemelte belőle az anyai háztól hozott félkenyeret, kést és egy darab szalonnát. Lopiban tehát a hazait ette a vadóc menyecske. Aztán megszokta az új otthon főztjét is, de Bodo Sári néném, az anyós, az eseten felháborodva ezt fűnek -fának elmondta, így e mondás fennmaradt, és tréfásan még az is használja, aki ezt a történetet már nem is tudja. A keletkezés» történetével együtt fennmaradt szólás 83.