Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

2. A kanyar nyelvi hagyományai A szójegyzék számot ad a szamosszegi kenyér gazdag lexikális hagyományáról. Ehhez a nyelvi kincshez kapcso­lódnak szorosan azok a közmondások, szólások, kifejezések és találós kérdések, amelyeket jelen fejezetünkben ismer­tetek. Az idevont anyagból, mint látni fogjuk, az derül ki, hogy a kenyér a szamosszegi emberek életében valóban a legfontosabb helyet foglalja el, azonosul magával az é­lettel, s ez által úgy jelentkezik, mint minden szépnek s minden jónak a szimbóluma. Van nekem kenyerem is, késem is . - Ezzel a szólás­sal utasítja vissza tréfásan a szamosszegi ember a ven­déglátásra invitálást. E tréfás szólásnak története is van, ezt mondom el hát elsőnek: Mikor Pilep Júcsa néném, az öregebbik Varga Sán­dor felesége menyecske lett, az első napon nem fogadott el élelmet az új otthonában. Sári néném, az anyós, csó­válta a fejét, de belenyugodott, gondolván, a lagzi meg egyéb elvette az étvágyát az új menyecskének. Nem állta azonban már sző nélkül, mikor második nap reggelén megint visszautasította Julcsa néném a reggelit. Ráripakodott a­eért, hogy miért nem eszik. Pilep Júcsa néném aztán ki­vágta: Van nekem kenyerem is. késem is. Nem ké nekem a ma­gája ! Azzal kihúzta a komód alsó fiókját és kiemelte be­lőle az anyai háztól hozott félkenyeret, kést és egy da­rab szalonnát. Lopiban tehát a hazait ette a vadóc me­nyecske. Aztán megszokta az új otthon főztjét is, de Bo­do Sári néném, az anyós, az eseten felháborodva ezt fűnek -fának elmondta, így e mondás fennmaradt, és tréfásan még az is használja, aki ezt a történetet már nem is tudja. A keletkezés» történetével együtt fennmaradt szólás 83.

Next

/
Oldalképek
Tartalom