Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
nyár- vagy liszt: csak Így volt kenyerük az aratás idején. Hogy ez mennyire igaz, igazolja a következő őszinte hangú és Szamosazegen jól ismert rigmus is: fr Karácsomba kalácsot, Husvédba kenyeret, PUnközsbe jahogy lehet.« És ha már eljutottunk a rigmusokhoc, folytassuk a kenyér etnikai hagyományait ezen a területen. Mindjárt elöljáróban elmondhatom, hogy itt nem találunk valami nagy hagyományanyagot, de a talált kevés feltétlenül jelentős. A mai legidősebb nemzedék, mint gyerekkoruk óvodás versét tartja számon a következőt: „Jóu ja buzakenyér, de vajjá többet fr. Jobban csúszik vajjá, nem jár annyi bajjá. Megegye«? He egyem? Tan eszem! Én bizom megeszem.' 1 B mesterkélt hangú, valószínűleg •műköltésseti" alkotás után, jóízű darabosaágával és őszinte szókimondásával szinte üdítőleg hat ez a kis gyermekmondóka: «Sutra púja, nincsen pópa! Most őür apád a malomba. Ninosen pópa csak ety karé, Íz is a szomszédasszonyé. Hangnemben nagyon hasonlít az előbbihez ez a gyermekmondóka is:
