Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

lelő hőmérsékletű. Inkább lassú tűzzel fűtenek 10-15 percig. Ha a kemence megfelelően befüllt.a kiszakasztott kenyértészta kellőképpen megkelt, kezdődik a bevetés. A kosarakban levő tésztát a kemence szája elé rakják /általában a gyerekek hordják ki a lakásból/, a gazdasszony a kenyérsütőülapát-ot a kemence szájára helyezi, nyele alá egy üres kosarat vagy alacsony széket tesz, hogy egészen vízszintesen álljon, az így előkészített lapátra hirtelen mozdulattal ráönti a tésztát, a kosarat eldobja, - azt úgy kell összeszedegetni, - és gyors mozdulattal a lapát nyelét fogva, a kemencébe tolja a tésztát. Aztán gyenge mozgatással kihúzza alóla a lapátot, és a leirt módon elhelyezve a következő kenyeret veti be. A gyors mozdulatra azért van szükség, mert a közepes keménységű tészta hoszszabb idő eltelte után ellaposodna a lapáton, a't le is folyna. Ügyességet igényel ez a munka, és gyakorlat mellett türelmet is.A kezdő gazdasszonnyal általában előfordul eleinte, hogy az első kenyeret szanaszét módon veti be a kemencébe, s így az utolsónak már nincs helye, noha megfelelő elhelyezés esetén jóval több kenyér is elférne a kemencében. Az ilyen elhamarkodott, elidegeskedett munka pedig nehézséget okoz, mert a frissen bevetett kenyeret csak hosszabb idő eltelte után lehet helyéről elmozdítani, minthogy az azonnal mozgatás esetén megszakadna,s csúnyán forradásos lenne. Adatközlőim saját emlékükből mondtak rá példát, hogy a rossz bevetés miatt a negyedik, ötödik kenyérnek már nem jutott hely, 8 ezért, a bent levő kenyerek közötti szűk helyre dobták be a a még kintieket. Az ilyen rávetés-nek azonban az az eredménye, hogy valamennyi kenyér formátlan, forradásos lesz, és gyakran összeragadva sül meg. Ez pedig öreg hiba, mivel as ilyen 66.