Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

szón lehagyja a »eater a fal magasítását. Ebbe a lyukba egy j<5 markos legény áll be egy hosszú nyelű háromágú villával, és a szekérről hozzádobált kévéket tovább dob» ja a kazalmeetérhez .Az utolsó szekér búzával aztán a lyukat Is berakják. A hordás napján a hordató gazda gondoskodik munkásai étkeztetéséről. A reggeli általában & kis pálinka utáni, lábosban sült szalonna, esetleg tojásrántotta, pirított kenyérrel. A gyakorlat szerint rsggellh** nes gyülekezett össze minden munkás, hanem folyamatosan étkeztek, ahogy a szekérrel beérkeztek az udvarra. Bbédhes viszont már összevárták a munkásokat, és általában az udvaron levő nagyobb fa alatt terítettek a számukra. Az ebédet la egy kis pálinka előzte meg mindig. Az első fogás a húsleves, amit érdekesen mindig az ekkor levágott magkakasból főztek. Második fogásként fiatal csirkéből készült tejfölös« paprikás szokott lenni, galuskával, de inkább újburgonyával.A harmadik fogás a már előzőleg leirt, kemencében sült kalács. Ha a hordás nem tart estig, befejezéskor is főtt étellel szokás traktálni a munkásokat, érdekes azonban, hogy a vacsora általában hús nélküli tejes étel volt mindig: tejjel habart zöldbableves, túróscsusza vagy túróspalacsinta. A vagyonosabb gazdák hordása két területen mutat eltérést az eddig elmondottakhoz képest.Egyik különbség az volt, hogy azoknak a harmados munkásoknak, akik a gazda búzáját aratták részében, mint kétkezi segítőknek, kötelességük volt díjtalanul réaztvsnni a hordáson is »Másik különbség az, hogy a vagyonosabb gazda búzáját, bármennyi foga tos segítség is volt,nem tudták egy nap behordani. Így aztán,ha mindet az udvarra akarták hordani,arra törekedtek, hogy a napi hordás egy teljeeen befejezett 30.