Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

tott. Ezek az aratók mindig a gazda harmados munka mai közül kerültek ki. Legtöbbször itt is egy családból valók alkottak egy csoportot, de előfordult, hogy csak két családból telt ki egy csoport. 3z már azt jelentette, hogy ilyenkor kötelező volt a kévekötő személyének férfinak lenni, A gazda a részes aratáskor nem gondoskodott élelmezésről, azt minden munkás maga vitt magának. Tolt azonban aratás végén komencljóu

. A komencljóu kaszánként 1 kg sózott fehér vagy füstölt szalonna, 10 kg kenyérlisst és 1 litsr pálinka volt. 1 lisztet szükség esetén előre is ki lehetett venni a szalonnával együtt, a pálinkát azonban mindig az aratás végén kapták meg. Ez volt az aratóu pájinka

. A megkapott arató pálinkát, ha a gazda vitte a földre, akkor a helyszínen szokták elfogyasztani, de leginkább az aratők mentek felköszönteni a gazdát munka végén, s akkor fogyasztották el a pálinkát is. árra, hogy a falubeli gazdát a munkása aratás után búzakoszoruval köszöntse fel,* századból példát már nem tudunk 3zemoeezegríl.de idősebb adatközlőim említették, hogy a múl

totaxádban általános szokás volt még. Lt uradalmak műnké

sal viszont még a legutóbbi időkig elkészítették a búzakoszorút, s azt úgy vitték el a Mátészalkán lakó földbirtokoshoz, hogy szerszámaikkal együtt, nótaszóval kisérte valamennyi arató munkás. Ott aztán megvendégelték a dolgomókat. Ha már az uradalomnál tartok, hadd említsem meg, hogy itt is résziben végezték hasonló feltételekkel az aratást, de ide már bárki elszegődhetett. Itt volt egy bandagazda

, aki a munkásokat fölfogadta, és a részesedést kiosztotta a munka végén. Az aratással keresett búzán adatközlőim szerint a szamosszegiek egyenlően osztozkodtak, noha a szomszédos 26.