Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

TAJS20JEGYZÉK 3za»oeazeg nyelvjárása hangtan terén csupán néhány esetben tér el a köznyelvtől, mássalhangzók terén pedig megegyezik azzal. így fonetikus jelölésemben csupán a következe* betűk hangértékét látom szükségesnek magyarázni: a: a köznyelvitől kissé zártabb, alsó nyelvállású, hátulképzett, labiális, rövid magánhangzó» éi a köznyelvitől üsse zártabb, középső nyelvállású,elttlképzett, hosszú magánhangzó. Vontatottabb beszédben kettőshangzónak is ejtődik. á, 5, e, o: a köznyelvivel azonos képzésű, de széles ejtésű, hosszú magánhangzók, amelyek az 1, r, j hangok kiesésekor pótlónyújtással keletkeznek. a, o, u, é", o*, i, ü: a köznyelvivel azonos képzésű» félhosszú magánhangzók,áltálában az 1, r, j hangok hatására pótlónyújtással keletkeznek. óu: záródó, emelkedő kettőshangzó a köznyelvi ó hangok helyett és az -ol- hangkapcsolatok helyén, őü: záródó, emelkedő kettőshangzó a köznyelvi ő hangok helyett, és az -öl- hangkapcsolatok helyett. A község szókincse jelentésben tájszavak ugyan, de nem mutatnak teljesen egységes képet. Az Óazuszka nevű íalurész lakóinak jelentős része olyan kiejtési és szóhasználati eltérést mutatnak, hogy külön jelzésük szükséges. S községen belüli kis nyelvjárás-sziget, talán egy régebbi betelepülés eredménye lehet, minthogy nagyon hasonlít a hatérontúli beregi nyelvjáráshoz. így Ósz. jelzettel elkülönítem ezeket az adatokat. adogatóu az a munkásnő a cséplőgépen, aki a kévevágók kezébe adja a búzakévéket. 149.