Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
mukra egy szakaszt. Ma, természetesen ilyen elkülönítés nincs* Bgyik id5s adatközlőm, aki halotvivőü volt a katolikus temetésen,a következőkben tudta előadni Regóczi Zsigmond szamosszegi katolikus legénynek az 1920-as évek végén tartott temetését: 4 szomszédos nagydobosról a plébános harmadmagával /+ kántor, sekrestyés/ jött a temetésre. A nyitott koporsó előtt a plébános latinul imádkozott, szentelt vísxel behintette a halottat, majd temjén-nel megfüstölt«. Bzek után lezárták a koporsót, és latin nyelvű szertartás következett, amiből senki nem értett semmit. Végül elindult a gyászmenet, élén a plébánossal, kántorral, s a templomi zászlókat vivő sekrestyéssel, aki mellé két gyerek Is szegődött. A halottas háztól mintegy 500 - 600 méterre levő temetőig két letétel volt az úton. Bkkor a halottvivőknek az út közepén a földre kellett tenni a koporsót, és a pap újból beszórta szentelt vizzel, és befüstölte. A füstölővel keresztet rajzolt a koporsóra, és közben latinul ónékelt valamit. Menetközben csak a kántor énekelt, de az is latinul. A sÍrnál állván v ra tették a koporsót, a pap imádkozott latinul, újra befüstölte és beszórta szentelt vízzel. Ezután leeresztették a koporsót a sírba, és bs— hantolták. Adatközlőim szerint a falu lakossága - kíváncsiság ból itt mindenki megjelent - megértően fogadta a számukra szokatlan szertartást.Nem csodálkoztak sem a temp lomi zászlókon, sem a beszentélésen, mondván: hát úk ity szokták cslnélnl . A tömjénfüst viszont már nem nyerte meg a tetszésüket, többen fanyar tréfával megjegyezték, hogy füstölik a ftóu/ttatt «nj^t | levágod disstóut. hogy továb tarcaék. A latin n v elvű szertartást szinte senki sea he144.
