Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

katonaságnál meghalt valaki, akkor üveges koporsóba tették, ezt belehelyezték az érckoporsóba, és így szállították haza a halottat. Otthon aztán temetésig as érckoporsót fel lehetett nyitni, és az üvegen keresztül látható volt a halott arca. adatközlőim olyan dalokat is tudtak mondani, amelyek valamilyen formában kapcsolatban vannak a koporsóval. Lezárásként még ezeket ismertetem. Annyit azonban megjegyzek, hogy a most közölt dalszövegeket nem tartom kivétel nélkül népi alkotásoknak. Mégis közlöm, mert úgy hiszem, jó tudni azt is, hogy a lakosság e témával kapcsolatban milyen műköltészeti hatásnak volt kitéve: "A fonóuba azóull a nóuta, kiskapumba de rggóuta hálgatom. Bszembe jut árvaságom, rég élveszett bóuldokságom siratom. Danojatok csak még egyet, bánatosat, keserveset, utóusóut, édesanyám ne sirasson, a fÍjának csinátasson koporaóut!" "Házunk előtt kedves édesanyám fojik el egy halastóu. abba úszik, kedves édesanyám, ety fekete koporsóu. Kiláccik a néty sarkábull a csipkész szemfedóü, rá van írva, kedves édesanyám, de hijába nevelté." "Páj a szívem, gyóugyítani nem lehet, patikaji szer asz nem gyóugyittya meg. Raj meggyóugyit a kopórsóum deszkája, mikor a fóüd zuhogva hul le rája*" 142*