Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

Általában úgy temetnek, hogy a sírba tett koporsóra közvetlenül húzzák rá a földet, ujabban azonban kezd szokássá válni - a vagyonosabbaknál régebben Is szokás •olt -, hogy a sírban padmajt építenek. A «ír négy sarkába« a koporsó magasaágának megfelelő téglaoazlopot raknak, s ezekre a sír hosszában erős akác vagy tölgyfa gerendát helyeznek. Mikor a koporsót a sírba teázik, erre a gerendára vastag, legtöbbször hasított keaányfadeszkát tesznek, tehát a koporsót bedeszkáaaák. így a föld nea a koporsóra hull, hanem erre a deszkára. A koporsót védik essal. így később szakad be az elkorhadt koporsó. Legidősebb adatközlőim azt mondták, hogy a régiek a fent leírt sírt pincésirnak nevezték, és az igazi padmajos aír más forma volt. Szerintük régen úgy készítették a sírt, hogy keskenyebbre ásták mint most, és a kellő aély8ég után a koporsó aéretének megfelelő, barlsngazerfl helyet ástak a gödör oldalában. Temetéskor aztán a koporsót a sírba eresztés után ebbe tolták be, s így földeléskor nea a koporsóra hullott a göröny. Szerintük es as igazi padmajoB sír

. Temetéskor a sírások, akik a behantolást la végzik, csak elnagyolva alakítják ki a sírdombot. Bsért a hozzátartozók néhány nappal, esetleg héttal a temetéa után, álkor a sír földje már aegülepedett

, kapával, lapáttal kimennek a temetőbe, és szépen szabályosra egyengetik a aírdoab földjét. Bzt általában nők végaik, akik akkor élővirággal be la ültetik a sírt. Mostanában aar nem szokás fafélét ültetni a sírra,a század első felében azonban nág szokás volt, főként díszfákat ültetni a fejfa mellé. Régebben gyümölcsfákat ia ültettek: dió, saliva, meggy és almafákat. Idősebb adatközlőin magyaráaata szerint azért ültettek régen fát a fejfa mellé, hogy as azután 1» aeg136.