Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

/Kőműves/, Tóth, Zárka, Chyrke /Csirke/, Copo /Köpő/, Candor /Kántor/, Anarchy, Kewer /Kövér/, Berchek /Börcsök / stb. Bogén a Lányváriaknak és Belinszkyeknek még semmi nyomuk, ellenben Ajakon már ott vannak a Caépkék. Általában az egész lakosság színtiszta magyar. A kisvárdai jobbágyok a következőkkel tartoztak uruknak: Szentgyörgynapkor 50 dénár, Szentmártonnapkor ismét 50 dénár, tartoztak boruknak, gyümölcsüknek; zabjuknak kilencedével minden tiz disznó után eggyel, akinek tiznél kevesebb disznója volt, disznonkint négy dénárral; husvétnapjára tartoztak egy tyúkkal és három kenyérrel, ugyanannyival Szentmi hálynapkor és Karácsonykor, azonban ekkor még egy köbnyi zabbal is. Végül a csikhalászok Quadragesima vasárnapjára egy urna csikót is kötelesek voltak adni. Böge és Litke szerencsésebb, mint mi, mert nekik a fenti urbáriumot csaknem egy századdal megelőzőleg, 1449ből is fennmaradt egy földesúri adóztatási jegyzékük, ügy pár név ebből a jegyzékből: Veres, Bende, Bátor, Baba, Pias, Bewge, Gombás, Solnoch /Szolnok/, Patcho /Patkó/, Pocol /Pokol/, Kardos, Barta, Búzás, Gev/re /Gyüre, Litkén/, Varga, Celle /Csellé/, Lantos, Juhasz, Sinka, Jolegen /Jólegyen/. Várday István kánjogi tanuló, a későbbi kalocsai biboros-érsek, 1448. október 9-i dátummal Ferrarából levelet irt Kisvárdára, nagybátyjához, Várday Miklóshoz. Csodálkozik, hogy Gergely familiáris visszatérése óta, aminek már majdnem egy éve, se pénzt, se levelet nem kap hazulról. Mig ő a külföldet járja, hogy nemzetségének dicsőséget, hazájának pedig idővel hasznos szolgálatot szerezzen, odahaza addig reá se gondolnak. Levelét végszükségében Péter nevű fogadott küldöncével küldi. Könyvei már hónapok óta a zsidóknál vannak elzálogosítva ugy, hogy nem is folytathatja 84