Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

sok Kékese és Várda határán egy „homokor" nevű utat, egy utat, mely „Waradarol az emiitett Berencsre vezet" és egy utat, amely Tornyospálcára visz, minden bizonnyal Jéken át. Pap-lövő felé a bácsi révhez vivő ut vezethetett, Anarcsra pedig az Ajak felé vivő „magna via" egy mellékutja vihetett. Szerencsés körülmény volt a város szempontjából is, hogy az összes révek legalább részben a Várdai család kezében voltak, az egy salamoni kivételével. A tuzséri, bácsi, jánki réveket a XV. század folyamán szerzik meg, mig a Kisvárda szempontjából legnagyobb jelentőségű rozsályrévleányvári révet 1387-ben Zsigmond, az akkor még nem is magyar király adományozta; a rozsályi oldalt Várdai Jánosnak, a leányvári oldalt Higyjed Jánosnak, egyenlő feles részekben. Ugyanekkor meghagyja a salamoni rév birtokosainak, Erugeth Jánosnak és Geren Jánosnak, hogy a leányvári rév felállítását ne gátolják. Tuzséri Miklós és György 1406-ban a salamoni és leányvári révbirtokosok által zavart révjoguk elismertetésére törekszenek, azonban Zsigmond király 1419-ben a tuzséri révjog használatát eltiltja, majd a század folyamán a tuzséri rév is a leányvári rév birtokosainak kezébe kerül, mert az 1521-es urbárium már igy említi fel. A zempléni oldal birtokjoga a század elején az Agárdi Tőke és a Tarkányi családok birtokába megy át, s a korszak végén is ugyanez a helyzet áll fenn. A rév forgalmára sajnos, adatunk nincsen. Jövedelmének a felerésze, amely a Várdaiakat illette, 1470-ben 1410 dénárt, 1471-ben 39 aranyforintot tett ki. A középkorban még egy utón volt megközelíthető Kisvárda: vizén. A rétközi vizek lehetővé tették a vizL szállítást is, és ezek a vizek a Tiszába kapcsolódva, távolabbi területekkel is képesek voltak vizi összeköttetést 81