Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

zerkettőszáz lelkes számát jelenti. Azt hisszük, nem lesz érdektelen, ha a kisvárdai összeírással együtt fennmaradt néhány felsőszabolcsi község Összeírásából hasonlóan kiszámítva, azok lélekszámadatait az összehasonlítás kedvéért szintén közöljük: Lítkén 100 családfó - 500 lélek,Teresmarton 22 családfó - 110 lélek; Dögén 54 családfő -260 lélek lakott. A Kalongya nevű, azóta elpusztult falu - ma az úgynevezett Tuzséri hercegi tanya - lakossága 31 családfó - 155 lakost tett ki. A XVI. század elejének népmozgalmai, a parasztlázadás alaposan megfogyasztották a város lakosságát, mert amikor urbariális célokból a földesurak 1521-ben uj összeírást végeztek, már csak 128 adózó családfőt tudnak a váróéban föltalálni, ami mindössze 64-0, a földesurakkal, familiárisokkal, várnéppel együtt is legföljebb 700 lelket jelent. Ez a hatalmas apadás sajnos, nem maradt átmeneti jelenség, mert amint majd az újkorban látni fogjuk, a beLháboruk zavaraiban egészen minimális számra leapad Klsvárda lakossága és az ezres létszámot csak a XVIII. század elején éri el ismét. A középkori Kisvárda lakosságában túlnyomó többségét az összeírásokból kiszámítható számú jobbágyság teszi, mellettük hospesek, telepesek, nem adózó, bizonytalan, vándorló elemek, a földesúri család tagjai, és az ő szolgálatukban álló familiárisok, s végül az udvartartás tagjai és a várkatonák járulnak hozzá a lélekszám kialakulásához. A hospesekről, akiket leginkább földesúri hatalom alá nem eső telepeseknek mondhatnánk, egy 1382. évi oklevél tesz emlitést; a város vásárhely jellege hozott magával bizonyos fluktuáló népesség elemet is; a földesúri osalád Kisvárdán élő tagjai is kitettek 5-8 lelket, és a 74