Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

rültek el» amelyek lakossága bizonyos védőövet képesett. Kisvárds és környéke alkotta ennek a védővonalnak nyírségi részét, amit a város neve is bizonyit. Sx a vidék nem is tartozott a szabolcsi várispánsághoz, hanem a HXIII. századokban attól különálló egységet képezett a Tiszán tol fekvő néhány beregi községgel együtt, amelyek egyikéről a város Boraováről több forrásunk borsóval ispánságnak is nevezi. Hogy váriapánság volt-e valóban •agy sea, erre nézve megnyugtató bizonyítékunk nincs. Különállását azonban világosan bizonyltja az egri egyházmegyének 1804-ig fennállott esperes! kerületi beosztása, mely huszonkilenc, Xisvárda környékén fekvő azaboloai községet, * a szabolcsi esperességtől különállóan néhány beregi községgel együtt, mint borsóval eapereai kerületet különböztetett meg. Sz a borsóval ispánaág a Tisza által kettéválasztott, egymástól divergáló tájnak pusztán határvédelmi szempontból való összekapcsolása volt, amikor aztán a magyarság birodalmát kiterjesztette egészen a Kárpátokig, a Kisvárdán is átvonuló védelmi vonal jelentősége megszűnt. Borsóvá várának valószínűbb tatárjáráskor! pusztulása után az ispánság kettéoszlott, tiszáninneni, Xisvárda környéki fele a XIII. század végén már mint Szabolcs integráns része jelentkezik. Bgykoru különállásának emlékezetét csak a még évszázadokig fennálló egyházi beosztás őrizte meg részünkre. • XI. század ismétlődő kun betöréseihez kapcsolódik a váróénak az a történelmileg erősen valószínűsíthető hagyománya, hogy Szent Láazló király 1066-ban* Xisvárda vidékén a kunok felett aratott nagy győzelem emlékére Xiavárdán hála templomot épített. Krónikáink megemlékeznek mind a győzelem, mind a templomépítés tényéről, azonban * elírás lehet 16