Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

közösségen belül ez nem is sikerülhet. Oly kevés ugyanis a kultúrtermeiő egyének száma, hogy minden egyesülésben kénytelen-kelletlen háttérbe szorulnak a dilettáns, inkább csak kulturfogyasztó tömegek előtt. Kisvárda kulturális termését csak egyénenként tudjuk felsorolni. Kulturmunkásai közt van, aki több ezer közmondásból álló hat nyelvű összehasonlító közmondásgyűjteményt dolgozott ki, van, aki bájos, eredeti szabolcsi zsánerképet irt versben, van, aki önálló énektanitási módszerével a legmagasabb szakkörök elismerését vivta ki, van, aki szebbnél-szebb novellákat ir, sőt egy érdekes regénye is jelent meg. Van egy igen komoly művészi értékű festőnk, egy szellemtörténeti kutatással foglalkozó irodalomtörténészünk: ez mind a birtoklapon, és sajnos, a teherlapon rengeteg a fűzfapoétánk, akiket nekem, mint a város egyetlen, anyagi nehézségek és társadalmi tekintetek gátjai közé szorított lapja szerkesztőjének, mind meg kellett ösmernem. Az utóbbi évszázad modernebb korszakainak fejlődéstörténetét vizsgálva, Kisvárda állandó, biztos fejlődése tűnik elénk. A városka társadalma egyre szélesebb és szélesebb körű, szellemileg vezető réteget termel ki magából, 8 a szellemi többértéküségnek egyre szélesebb és szélesebb körökben való terjedése, a folyton fejlődő iskolák nevelő hatása, és végül azok a szellemi áramlatok, amelyek a város múltjának, történeti, kulturális értékeinek összegyűjtését, hozzáférhetővé tételét, a köztudat és közszellem állandóan ható tényezői közé való bejuttatását célozzák, biztosítékot nyújtanak arra, hogy Kisvárda a jövőbeni kulturális fejlődésével egyre inkább meg fogja érdemelni azt a nevet, amelyet 1421-től 1886ig viselt is: Oppidum Kisvarada; Kisvárda város. 149