Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

A TiS A X7IZZ. SZÁZAD FORDULÓJÁN /Első közlemény/ A kisvárdai vár fénykorát a X7Z. század derekán élte. A XVII. század még néhány történelmi szerepet hozott az öreg falakra, hogy azután a ZYZZZ. század elején vég» képp pusztulásnak Induljanak. A régi Írásokból lassan fény derül arra, hogy ez a pusztulás hogyan ment végbe. Egyes birtokos családok, akik között a vár épülete is megoszlott, más birtokaikra költöztek s a vár elhagyott részei lassan pusztulni kezdtek. Ez a helyzet a 171Z. és XVIII. századok fordulóján. Az Országos Levéltár egy év nélkül fennmaradt összeírása, mely a „Kisvar

day Bonumokrul való Znventarium" cimet viseli, ezt az állapotot vetette papapírra. Rendkívül érdekes képe ez az akkor még teljes egészében fennálló kisvárdai várnak. Régies és latin szavait, ami a szemnek szokatlan szórendjét átírva, a következőket mondjat „A belsó várban, Méltóságos Grófné Asszonyom 6 nagysága szobájában fél asztalka, három karosszék, egy posztóval borított szék, két nyoszolya, hét táblából álló bevont spanyolfal, egy zöldmázas kemence, két ablak. A szobába nyiló ajtó dupla, vassarkas, hevederes és vasreteszes. Az előszobában egy puszta vakablak, azon vasrostály, egy cipótartó, azon kétfelé nyiló hevederes, vassarkas reteszes ajtó, egy szenelŐ konyhácska, az előszoba előtt egy közös filagória, azontúl az emeletre menő három da» rabból álló rossz fa garádics. /Amint látjuk, az összeíró munkáját az első emeleten kezdte./ A második emeleten puszta, ablak és kemence nélkül való palota /terem/, azon egy régi félhevederes, vassarkas ajtó zár ős pléh nélkül. A nap nyugat felé eső másik 131