Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

EZSTiSZÜ IfiULTJlBŐL H. Kenjünk ezen a héten kissé messzebbre vissza a múltba, s az eddig a molt századból közölt dolgok után nézzünk bele egy kissé a tizenhatodik és tizenhetedik század zűrzavarába és a tizennyolcadik század elején meginduló reorganizációs folyamatba. Annak a munkának során, melyet Kisváráé község megbízásából e sorok Írója végez, ebből az időből is igen sok érdekes adatot sikerült felkutatni e reméljük, hogy az egyre szélesebb keretek közt folyó munka végre fényt fog deríteni Klsvárdának egész történetére. A közeli hetekben már számot adhatunk arról a munkáról, mely ezekben a napokban az egri érseki és káptalani levéltárban folyik ée egy-két hónapon belül már minden bizonnyal letehet jük a kisvárdai közönség asztalára azt a könyvet, amely multunknak minden felkutatható adatát tartalmazni fogja. A kiavárdai katolikus egyház anyakönyvi feljegyzései 1666-ban kezdődnek. Ekkor ugyanis a régi anyakönyv, melyet a plébánosok Matricula Majornak, Nagyobb Anyakönyvnek neveznek Írásaikban, betelt és Mocsánoky Lukács plébános elkezdte a kisebb anyakönyvet Írni. Ez a kisebb anyakönyv három évszázad adatait tartalmazza. Következtethetünk tehát a nagyobbra, amely eszerint legalább az 1300-as években elkezdődhetett. Ez a nagyobb anyakönyv nem maradhatott ránk. Ugyanis a vallásháborúk idején, amikor a kálvinista hajdúk Kisvárdát megrohanták, Barillovits Lajos akkori plébános „pretiosissimis cum rebus Ecclesiae" az egyház legértékesebb dolgaival, a kehellyel és az Anyakönwel 1672-ben a Bodrogközre menekült, azonban üldözői utolérték s ő „omnia amisit" mindeneket elvesztett „imno vitám viz conservavit" sőt, életét is alig őrizhette meg. Ez lett a sorsa annak a könyvnek, amely Klsvárda egész múltjának legbőségesebb fog113