Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

itten ia a lakosok termésüket könnyen pénzzé tehetik, ha el akarják adni, de egyéb üdőben is, minthogy nagy Ország Útjában vagyon ezen Táros, ha mi gazdaságbeli eladó termési vagyon a lakossoknak, eladhatják." ugyanezen pontban érdekes bizonyítékát találjak a más helyeken is gyakran emiitett hatalmas kisvárdai erdőknek. Bazerint: «Tíizi éa apró épületekre valló fájja, u.m. Egerfa, Ids fa. Nyárfa, és Reketye fa elegendő vagyon, de taak jó télbe lehet hordani, és oly közel vagyon, hogy napjában kétszar is lehet hozni." A várrom műemlék-jellegére 1828-ban ébredtek rá • kisvárdai földesurak. Íz ekkor megindult tagosltó és arányoaitó munkálatokkal kapcsolatban egy jegyzőkönyvben megállapítják! »A Tár fenn álló falát, mint bet sea régiséget mag hagyja a Földes uraság a mostani állapótjába, annak fundussát padig közönségesre felhagyja ugy, hogy az árendába kiadattván, a jövedelmével osztozni fognak." Gyengébbek kedvéérti a „közönséges" szó a régi nyelvhasználatban közöst jelentett. Nagyon érdekesek azok a térképek, amelyeket részben fellelni, részben Írások alapján, megtervezni sikerült ELsvárda régi kiterjedéséről. így sikerült feltalálni egy 1839-es állapotokat feltüntető térképet és rekonstruálni Írások alapján egy 1787-est. Sajnos, ezeket nem közölhetjük le hasábjaikon. 1787-ben Döge felé a város a mostani Kereszt-utca sarkán, litke felé a Csillag-utca közepetáján, Íjak felé a görög. kath. templom mai helyén végződött. Tehát tel108