Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 19. Nyíregyháza, 1981)

nagy része elbujdosott, főként a negye déli részéről. A 18. század elején a kuruc harcok 111. a Rákóczi-szabadságharc is nagymérvű lakosságcsökkentéshez vezettek. A harcok elülte után 1717-ben Erdély felől tatár betörés pusztította végig a szatmári részt. Alighogy megindult a megmaradt népesság visszaszállingózása, 1739-40-ben pestisjárvány tört ki, amely egyedül Szabolcsban ötezer áldozatot követelt. A földesurak - köztük az elkobzott Rákóczi-birtokok új tulajdonosai - magyar jobbágyokat nemigen telepitettek, mert az emiitett okok miatt nem volt honnan, az itteniek munkaereje viszont nem volt elegendő a földek megművelésére. A fentiek miatt a földbirtokosok minden alkalmat megragadtak, hogy újabb adófizetőket szerezzenek. Egy részük úgy határozott, hogy külföldről /főleg Németországból/ telepit be németeket, Erdélyből, főként a Szilágyságból románokat, az ország északi megyéiből pedig szlovák Jobbágyokat. Azok, akiknek nerr. volt anyagi erejük külföldi telepesek behívására, azokat ez ukránokat, szlovákokat és románokat "marasztották meg, kik aratás idején a nélkül is le Bzoktak szállani hegyeikről, hogy az Alföld gazdag termését betakarítani segítsenek."•* A szlovák lakosság megjelenése a területen azonban nem csak szervezett telepítés eredménye. Jelentős tömegeket hozott a spontán betelepülés is, melynek során a felvidéki megyék jobbágyai - családostul vagy anélkül - elszöktek eredeti lakóhelyeikről és itt telepedtek meg.Nagy csábító erőként hatott a földek viszonylagos bősége, amit a fentebb felsorolt okok eredményeztek, valamint az, hogy itt többféle kedvezmény várta az új lakosokat. FÉNYES Elek 1847-ben megjelent munkájában irja az Árva megyei szlovákokról, hogy "Népessége e megyének az utóbbi években a nagy éhség és nyomorúság miatt teljesen megfogyat4.