Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 19. Nyíregyháza, 1981)
tul, hogy pénzes vevőjét kiszolgálhassa. A vásári kalmárok, - még a vastagnyakú debreceniek is, - legalább anynyira tudtak tótul,hogy portékáikat kínálhassák és az el26 meradhatatlan alkut megbeszélhessék." A nyelvi érintkezés szóbeli formái tehát kölcsönös átvételeket tettek lehetővé, a megértés és a beszéd fokára juttatták el az itteni vegyes nyelvű lakosságot. Fontos szerepet játszott ebben az Írott /hivatali/ nyelv is. A községi önkormányzat biztosítása, az elöljáróság szervezése az anyagi és szellemi javak meglétét föltételezte. Ez meg is volt, mivel "Az ide érkező népesség nem volt sem szegény, sem intelligenciában szűkölködő..." Hamarosan lett Nyíregyházának főbírója, tör27 vénybirója, esküdtje, ' hadnagya, borbirőja, malombirója, utcakapitánya stb., és "... 1757-ben kialakult az 12B rásos ügyintézés rendszere." Amíg azonban a mindennapi beszéd nyelvezete a nyelvjárási szlovák volt,az Írások megfogalmazásához az elöljáróság az egyházi cseh vagy bibliai cseh nyelvet haaználta. E nyelvezet egyik itteni sajátossága a szlovák dialektus elemeinek megléte, a másik, hogy megtaláljuk benne az akkori magyar nyelv és a latin elemeit is. Tehát a tirpák elöljárók magyar nyelvi ismerete behatolt - a szlovák anyanyelvjárásukon keresztül - a közügyek ócseh nyelvébe. A korabeli ócseh irodalmi nyelvet általánosan 1797ig használták az iratokban, viszont kezdettől fogva számtalan magyarizmust találunk a szövegek között. ' Például 1755-ből: "Ze troch súdku. , t w kterých bylo 14.welkych c e ö br u..." /- csöbör/ 31.
