Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

4. Angalét Sándor: A demokratikus kibontakozás Beregsurány községben 1944-1949

ról a katonák hazajöttek és megalakították a "Direktorium" -ot. Tagjai voltak: Brunki András, Fekete Brunki József, Dobozi Bertalan, Kázmér Lajos és Kálvin József. A Direktórium tagjai és a katonák küldöttségként felmentek az uraságokhoz. A népnek búzát, fát, szalonnát és bort kértek. Továbbá követelték a föld egy részének kiadását is. Kérésük nem maradt meghallgatás nélkül, mivel féltek a fegyveres katonáktól. A Tanácsköztársaság leverése után a Direktórium tagjait becsukták és megkínozták. Kázmér Lajos direktóriumi tag később belehalt a verés által szerzett betegségébe. A Tanácsköztársaság után a Horthy-korszak sötét évei következtek, majd a II. világháború borzalma, mely községünktől is nagyon sok fiatal áldozatot követelt. Ilyen nehéz idők után érkezett el a várva-várt felszabadulás, melyet a Vörös Hadsereg hozott meg számunkra. 1. A felszabadulás Az évekig elhúzódó háború végsőkig kimerítette hazánk gazdasági életét,

s községünk lakossága is osztozott az egé8z nemzetet sújtó nehézségekben. A háború utolsó szakaszában rendszeressé váltak a légitámadások. Ezek kárt nem tettek községünkben,hiszen sem katonai, sem gazdasági objektumunk nem volt.Egyetlen repülőbomba esett le a határban. Ez vagy véletlenségből oldódott ki, vagy egy bombázó Bzabadult meg ilyen módon a veszélyes tehertől. A közelgő frontról riasztó hirek terjedtek el, főleg a fasiszta propaganda hatására. Az emberek rettegve, de titokban bizakodva várták a fejleményeket. 1944 nyarán a szívós harcokban előretörő szovjet hadsereg átverekedte magét a Kárpétokon.A német és magyar