Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

újra meg újra olvasás szinte tomboló lelkesedést keltett mindnyájunkban, a melyet ón megtanulva sohasem is felejtettem el. Hem olvastam ezt a verset Petőfi később megjelent költői összes munkál között

; de emlékezésből azok számára, akik netalán nem ismerik - ide irom: Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza: A vészes égen beborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk. De azért még elbírja fegyverünk* S a merre vág Ott hagyja fájó vérnyomát, stb, 1849. jan. 4.-én történt aztán, midőn a kancellárián nyugodtan dolgoztam,hogy szinte rohanva tört oda egy Fentay nevü megyei tisztviselő, ezen szavakkal: "Na fiú" itt a vadásztoborzó, most vagy soha!...." Én látva, hogy nem tréfál, miután megmondta a toborzó főtiszt: Vimmer százados szállását, azonnal mentem ehhez és felcsaptam honvédvadásznak. Elmondta a kapitány, hogy az ezred-keret hat osztályra van tervezve két-két századdal, egy-egy század 150 legénnyel, mert itt egy tag két legónyből fog állani, jaem úgy mint a honvédbaka zászlóaljaknál: háromból, s nem úgy, mint ezeknél nyakra akasztott ezijjon, hanem derekre csatolva lesz a tölténytartő ós a vágó-szurony

. s nem is közönséges sima csövű puskával, hanem szegletes stuccal lesznek fegyverezve 8 nem bakancsot hanem csizmát fognak kapni; s nem is kávészin vagy kék atillát s nadrágot, hanem szürke posztóból zöld eresztékkel készültet, nem csákót, hanem felhajtott szélű nemes kalapot lobogó kakas-