Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

tehát már nekünk is, hacsak felerészben, saját előfogatunk,

s ezzel vonultunk aztán még aznap Deésre,onnen Deésaknára,, Ám a Deésaknáról visszavonulásunkat a mi fogatunk csak hátul kisérte s a nagy zűrzavarban átjőve a hidon, természetesen nem lehetett az közelünkben; feltételezhettük, hogy ha az ellenség kezébe nem esett s Deesen sikerült is neki keresztül vergődni, lesz elég esze, hogy irányt változtatva Retteg felé veszi útját s hazamegy Kis-bunyra s nem fog többé szerencsásiteni minket megláthatásávall ... Ilyen eszmecserélés közben vonszolva nagy nehezen a ragadós sár miatt nehéz lábainkat, meg-meg állottunk. Ilyen ácsorgásunkban egyszer Szabó L. elkiáltja magát: "ahá! mutyityi bó!" /Kis Ökör! amint dédelgetve nevezték oláhaink a maguk kis ökreit./ Valóban a mi fogatosunk is jött az országúton s kimenvén elébe - még ő hálálkodott nagy örömmel, hogy láthat minket és egész kötelességszerűnek tartotta, hogy a nagy zűrzavar ée tolongás közt is épen és sértetlenül szolgáltathatja vissza két ökrünket, na meg a gazdag irodai felszerelést, mert hisz egyebet úgysem zsákmányolhatott volna el tőlünk a legádázabb ellenség sem. Ml is egész természetesen mintegy megkönnyebbülve vettük ezen - az oláh természetből a legjobb akarat mellett sem várható - becsületességét, aminek okát abban lehetett megtalálnunk, a mi már nem is .lehetett„hogy humánus bánásmódunk, élelméről bőséges gondoskodásunk nyerte nekünk s kötelezte le irántunk az egyszerű szivet.... a nemes actio következetesen szülte az ily reactiot!... Fel is ültünk azonnal és lehető úri kényelembe helyezve magunkat szekerezgettünk a - már tolongás által nem is nagyon gátolt úton otthonunk - Szstmárvármegye felé. Lehetett volna ugyan tartanunk attól, hogy az ellenség látva, hogy a Szamoson át menekült ma-