Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)
1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján
a duklai hágó körzetébea. végigkísérjük visszavonulásukat az ország délkeleti részéig, végül beszámolunk a fegyverletételt követő fogság első napjairól. A szabadságharc bukása, vele népünk sorsa már a tavaszi hadjárat megkezdése előtt eldőlt. Az okokat keresve vissza kell tekintenünk 1832-ig, amikor a "forradalmaktól egyképp óvó Ferenc császár és Miklós cár... megújitották egymás közt a Szentszövetséget; és az utóbbi Ígéretet tett, hogy minden veszélytől megóvja a Habsburg birodalmat." A cár ezt az igéretét 1849. május 9-én megerősítette és ekkor "nyilvánosságra hozott kiáltványában tudatta az európai közvéleménnyel, hogy Ausztria segitségére siet." JJ ° Varsóban Ferenc József megállapodott a cárral, hogy szükség esetén kétszáz ezer főnyi orosz haderő siet az osztrákok támogatására. E készséges segítség elfogadását Bécs addig halogatta, raig teljesen nyilvánvalóvá vált saját katonai erőinek elégtelensége. I. Miklós, aki a lengyel forradalom bázisát látta a magyar szabadságharc erőiben, több alkalommal is készen állt a fegyveres beavatkozásra. A magyar szabadságharc győzelme esetén a lengyel forradalom is megújulhatott volna. Ezzel Miklós cár is számolt, ezért igyekezett Európa forradalmi bázisát,a magyar szabadságharcot megsemmisíteni. Az orosz cári haderő 204 ezer, az osztrák császári 166 ezer emberből állt. Ezzel szemben a magyar hadvezetőség csak 173 ezer, gyengébben felszerelt sereget tudott felvonultatni. Nyilvánvaló, hogy ezek után a magyar ellenállás győzelmet nem hozhatott. Hiába tiltakoztak az intervenció ellen az orosz demokraták: Csernisevszkij és Herzen, a cár nem változtatta meg döntését. A szabadságharc leverése után Bécs Szatmár megye