Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

készek bármely pillanatban fegyvert fogni a függetlenségért. Az alkalom nem váratott sokáig magára. Előbb azonban lássuk, hogyan értékeli Bartha Mór a decemberi eseményeket? A főváros eleste, Windischgrëtz katonai sikerei a hadsereg erőteljesebb fejlesztésére ösztönözték s kormányt. A császári hadvezetés kihasználatlanul hagyta katonai előnyeit, nem indított támadást a Tiszántúl, főleg Debrecen elfoglalásáért. Ezt az osztrák ballépést Bartha Mór az eddigi eredményeik miatti elbizakodottságnak, császári fölényeskedésnek tulajdonította. Erre mutat az elfoglalt magyarlakta területeken foganatosított brutalitás ós a magyar békeküldöttség ajánlatának dölyfös elutasítása. Bartha Mór véleménye szerint az osztrák hadvezetőség nem gondolt arra, hogy a népet hűtlenségre birni újabb megalázassál és jogfosztással nem lehet.Arra viszont ösztönzi, hogy a hiányos felszerelés kiegészítésével, a hadsereg létszámának felemelésével a magyar hadvezetőség "felhasználjon minden lehetőséget s tél folyamán, hogy egy tavasszal beindítandó hadjáratban a győzelem esélyeit biztosítsa." A szabadságharc fegyveres folytatására nem sokéig kellett várakozni a Szatmár megyei fiatalságnak. Petőfi: Újév napján 1849.cimü verse "tomboló lelkesedést keltett" és"egész extázisba hozott" minden hazáját rajongásig szerető hazafit. Miközben Bem serege január 4-re a Kárpétokon kivül verte Urban császári ezredes csapatát, kisérjük nyomon a Szatmár megyei honvédek egyik másik csoportjának útját 1849 januárjától húsvét nagyhetéig terjedő időben. A nagykárolyi megyei főjegyzői hivatal kancelláriáján 1849. január 4-én terjedt el a hir Wimmer százados honvédtoborzó körútjáról. A kancellária tisztviselői kö-