Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

3. Nagy Miklós: Kántorjánosi a Horthy-rezsim idején

A gyerekek folyton csúfolták és gúnyolták egymást. Ha az egyik felekezeti iskola tanulója a másik felekezet templomába merészelt menni, azt a tanítók a tengernád pálcával erősen megtorolták. Az iskolák felszerelése egy táblából, egy számolágépból és nagyon kevés szemléltető eszközből állt. A községben - 1940 körül - a papokon kivül 4 egyetemet és két főiskolát végzett ember volt. Gimnáziumi érettségije, polgári középiskolája valamivel többnek. Hogy kevés volt a magasabb iskolát végzettek száma, annak oka az volt, hogy nagyon magasak voltak a tandijak, távol estek az iskolák és alig volt kollégium. Parasztember a taníttatást egyáltalán nem birta anyagiakkal. Igy aztán a paraszti életben maradtak még a legjobb tanulók is. Esetleg ipari tanulónak mentek valamelyik kisiparoshoz. Ipari tanulónak /inasnak/ nem volt könnyű beállani. Ha sikerült, akkor ez ujabb terhet hozott a szülőkre. A mester maga szabta meg a feltételeket. A tanuló idő 3 év volt. Általában a szülőknek kellett gondoskodni a tanuló étkeztetéséről, ruházkodásáról, a szerződtetés és a vizsga költségeiről. Ha a tanuló nem saját községében tanult, akkor a szállást és az étkezést a mester adta, de ennek fejében a szülő természetbeni hozzájárulást fizetett. Mezőgazdaság A község határának 90 %-a mezőgazdaságilag művelhető terület volt. 1930 után a gazdaságokat rendeletileg kötelezték arra, hogy földterületükből egy bizonyos területet erdősitsenek. A Mándy-uradalom akkor több mint 1000 kh. akácos erdőt,a gazdák pedig mintegy 400 holdat telepitettek. 1944-re az erdős terület községünk határában elérte az 1500 kh-at.