Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

3. Nagy Miklós: Kántorjánosi a Horthy-rezsim idején

már állandó katona szolgálatot teljesített. A község kulturális élete A község lakosságának 1920-1944. közötti kulturális életéről alig mondhatunk valamit.Ugyanis kultúrház,.klub, egyéb, összejövetelekre alkalmas helyiség egyáltalán nem volt. Ha nagyritkán volt is valamilyen rendezvény, azt az egyik iskola nagytermében tartották. Mándy Tibor "nagylelkűségből" átadott a községnek egy épületrészt azzal a céllal, hogy a község gazdái alakítsák meg - a mai cukrászda épület egy részében - a "Földműves- és Gazdakör"-t. Ebbe e község kis- és középparasztjai léptek be. Számuk elég csekély volt,mivel tagsági dijat is kellett fizetni.Az üzemelés abból állt,hogy volt egy tekepályája, amelyen: a falu fiataljai játszót tak vasárnap délutánonként. A belső helyiséget inkább kártyázás céljára sajátították ki, ahol nagyban folyt a hazárdjáték. Volt még néhány darab társasjáték is,amit használati dij ellenében bocsátottak a fiatalok rendelkezésére. Könyvtár sem volt. Az Írástudók olvasmánya továbbra is a ponyvaregények és a meeéskönyvek voltak. Ezeket kézről kézre adták. A fiatalok nagyobb ünnepekre színdarabot tanultak be, amit valamelyik iskolában adtak elő. A színpadot és kellékeit a fiatalok készítették nagy munkával, kölcsönkért és Összehordott anyagokból. JTéha bekerült a községbe egy-egy vándorcirkusz, vagy egy szedett-vedett színtársulat,alacsonyszintű műsorokkal. Ilyenkor nagy reklámot csaptak és ugy próbálták az embereket az előadásokra becsalogatni. Akinek nem volt pénze, attól elfogadtak egy pár cső kukoricát, vagy pár darab tojást. A gyerekek ezt a lehetőséget ki is használták.