Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

itthagyta, ők meg elindultak hazafelé» A harmadik katons azt mondta: - Én is elmegyek Tündér

orszagba! És elment a cimboráival. A király folytatta az utjá" tovább a feleségével. Amint mentek, mendegéltek, elérté: egy ország határát, amely az öreg király országa volt, Megállottak a lovakkal és azt mondta a király Tündérszép Ilonának: - Szállj le és ülj le ennek a szép vadrózsabokorna> a tövébe, mig én érted nem jövök. Mert ugy lerongyolódtál hogy nem jé rád nézni,elmegyek és hozok valami ruhát, nem vihetlek igy haza. Leszállott és le is ült a vadrózsabokor tövébe« Mikor a király jó messze járt, előlépett egy cigányasszony.Megfogta Tündérszép Ilonát, és beledobta egy nagy kútba és abban a pillanatban egy aranyhalnak változott. Akkor a cigányasszony a lányát előhívta és felöltöztetti Tündérszép Ilona ruhájába, és leültette a vadrózsabokorra. Mikor ment érte a király, látta már messziről, hog/ valami baj van. Odament. Nagyon meglepődött, ftert Tündérszép Ilona nagyon csúnya volt. - Jaj de megcsunyultál! - Megmondtam, hogy ne hagyjál itt! Mikor elawntél, jött egy nagy jeges eső, ami az arcomat csapkodta, és es után jött egy nagy forróság és megégette, azért vagyok ilyen barna, ripacsos. Felvette a király a hintóba, éa elindultak a királya palota felé. A királynak nagy volt a bánata, de nem mutatta senkinek. Egyszer a királyné nagy beteg lett. A király odament áz ágyához, kérdezte, hogy mi a baja? - Nagyon nagy bajom van és csak akkor gyógyulok - - ;. ha a kútból elhozod nekem az aranyhalat! L