Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Amelyik a Napnál tanult, azt mondta: - Én meg azt tanultam, hogy valaki lehet akárhány esztendős halott, én fel tudom támasztani! A harmadik katona azt mondta: - Én meg azt tanultam, hogy akármilyen magasan van valami, én azt le tudom hozni! - Gyönyörű mesterséget tanultunk! - szóltak annak,aki a Holdvilágnál tanult. - Hallod-e, te barátom, hol van a mi gazdánk? - Hol van, hol van? - Ott van ni, a torony tetejében, ott fekszik abban a barna koporsóban, oda van láncolva a toronyhoz. Szólnak annak a katonának, aki a Szélnél tanult: - Barátunk, hozd le onnan a mi régi gazdánkat! Felrepül a katona szélsebességgel. Le is hozta. Mikor megnézték,látták, hogy csakugyan az 5 gazdájuk. Szólnak a harmadik katonának, aki a Napnál tanult: - Hát, kedves barátom, lehelj rá, hogy ébredjen teli Rá is lehelt és abban a pillanatban fel is ébredt. - Jaj de elaludtam! - £1 is aludtál volna őrökre, ha mi ide nem jöttünk volna! Elmondták neki is, hogy milyen mesterséget tanultak. Akkor azt kérdezte a tündérkirály az egyik katonától: - Mondimeg,te barátom, hogy az én feleségem, Tündérszép Ilona most hol van? - Tündérszép Ilona a fekete királynak a pincéjében van bezárva. Eredj el oda és állj be a királyhoz kocsisnak, mert a király a két lóhoz nem kap már kocsist, mert mindet széttépi! El is ment a királyhoz, beállott'.kocsiénak. Mikor bement az istállóba,a lovak nagy örömét nem lehet leírni. Mondta a két ló a királynak: 79.