Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

vagy a holtak sorában vagy a föld mélyében, akárhogy is, megtalállak! Ezt a királyfi meghallotta, légy képében. Akkor hamarosan kibujt a kisbárány szarvából és rászállott a királykisasszony háta közepére. A királykisasszony odasietett a tükörhöz és belenézett, de nem találta sem az élők, sem a holtak sorában. - Valami tudománya van ennek a mesternek - gondolta. Már három napig volt a királykisasszony háta közepén. És akkor egy éjjel elaludt a királykisasszony. Akkor a kis légy egy gyönyörű királyfivá változott és odament a királykisasszonyhoz. A királykisasszony felébredt és elcsodálkozott a királyfin,aki nagyon megszerette a királykisasszonyt és e szavakat súgta a fülébe: - Szivem szép szerelmem, én a tied, te az enyém, ásó kapa választ el egymástól. Kelj fel! Háromszor mondta est egymás után. Akkor felnyitotta a szemét. - Most már, ha itt vagy, látom, nem is olyan ügyetlen legény vagy. Én a tündérek királynéja leszek, te pedig a tündérek királya. De tündérországban az volt a szokás, hogy akit felrúgtak a fekete felhőig és leeséskor beleesett a királyi palotába, csak akkor lehetett király, ha pedig kivül esett le, akkor szörnyet halt. Pel is mentek a kastély tetejére. Azt mondta a királykisasszony, a tündéreknek: - Na, rúgjátok fel! A tündérek azt mondták, hogy: - Mi nem tudjuk, hanem rúgd fel teí Akkor a tündérszép királynő felrúgta. És a tündérek kirepültek és a királyfit megfogták a levegőben, hogy nehogy a földre zuhanjon és szörnyet haljon. Hogyne fogták 73.