Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

lábába a villát és nem birt jönni és azért jöttünk ilyen sokára. - Hát hol van a harmadik szolgám? - de már akkor benyitotta az ajtót. - Szerencsés jónapot, édes gazdám! - Hol voltéi? - Leszállottam a Faragó Riska udvarába, káposztalevelet enni és egy szolga a lábamba ezurta a vasvillát. - Akkor tudod, hol lakik Faragó Riska? - Tudom, édes gazdám. - Itt van a királyfi, vedd fel a hátadra és vidd oda! A királyfinak pedig azt mondta, hogy hagyja ott a katonáját valami mesterséget tanulni, mert úgysem inehet oda. - Jól van, én nem bánom, maradjon itt. Erre felült a királyfi a szolg8 hátára és felszállott a fekete felhókig, lenyeritett, hogy: - Kiugorjak alóla vagy hétszer, hogy szörnyet haljon? - Nem, hanem ugy vidd el a Faragó Riska udvarára, hogy még csak egy hajszála se görbüljön meg! Erre a ló egyet szökött,Faragó Riska udvarába szállt vele. Pedig az lehetett hetven mérföldnyi távolság. Ilyen országot ó még nem látott, mert az a tündérek országa volt. Akkor a királyfi egy aranysátrat vert, annak a belsejét kidiszitette mindenféle aranynemüvel. Erre elkezdte kiabálni hogy: - Aranymüveket veszek, forrasztok, cserélek! Olyan nagy hire ment, hogy Faragó Riskához is eljutott a hire. Azt mondja a szolgálólány Faragó Riskának: