Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Jaj, de idegen Bssa^ot érsek. Miféle idegen ambe:e jár itt? - Van itt, kedves fiam, egy másországi királyfi, Faragó Riskát keresi. ÍJera hallottál róla, vagy nem látta«! világjártadban? - Éh, kedves édesanyám, ahová be tudok sütni, mindenüvé beeütök. De nem láttam. De van nekem egy bátyám, & Szél, ha csak az nem tud róla valamit. - Most már én kérek tőled valamit. Hagyj itt egy katonát mesterséget tanulni! Még jól járhatsz vele - mondja a királyfinak a Hold. Akkor éjjel ott kaptak szállást. Másnap megint elia» dúltak. Estére beértek egy erdőbe. Láttak ott egy öregasszonyt, lehetett hatszáz esztendős. Hát itt nagy csudát láttak, a szeme hetvenhót vasvillával volt feltámasztva. - Szerencsés jóestét kivánunk, kedves öreganyám! - Hol jártok erre, kedves fiaim, ahol még a madár se jár? Gyere fiam, támaszd fel a szememet a vasvillával. Milyen ember vagy, kivel beszélek? - Kedves öreganyára, Faragó Riskát keresőm. - Én, kedves fiam, nem tudok róla semmit! Várd meg a fiamat, ha csak az nem tud róla valamit! .Az én fiam a Szél. Főzött nekik vacsorát, fekete tyúkból huelavest. kgyat is készített nekik. - Feküdjetek le, tudom, nagyon elfáradtatok! Egyszer jön a Szél haza, nagy zivatarral* Levitte a hajat a háztetőről. «• Jaj, de idegen szagot érzek, kedves édesanyám! - Van itt fiam három másországi királyfi,Faragó Riskát keresik, ha tudnál róla valamit? - Én kedves édesanyám, nem tudok róla, pedig én a69.