Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Hagyd el, hónap reggel megint el kell vinnem ötven forintot! Az asszony még bánatosabb lett. Elszaladt megint a szomszédba és kért ötven forintot.Gondolták, majd kitelik a házából. Reggel magához vette az ötven forintot a szegényember és megindult vele a tőhöz. Az asszony akkor is ott mosott a viz közepén. Odaért a szegényember a vizhez. Már ott várta a veresszakállu ember a tő partján és alig hogy odaért, egyet füttyentett és három aranyszőrű agár ugrott ki a tő vizéből. És mind a háromnak aranylánc vőt a nyakába. A szegényember nagyon megijedt. - Ne félj szegényember, nem bántanak ezek téged! Ezek közt van a te fiad is. Ismerd meg! Nézi, nézi a szegényember, majd kiesik a szeme a bámulástól. De csak nem ismeri meg a fiát. Azt mondja a veresszakállu ember: - Na, szegényember, ide az ötven forintot, nem ismered meg a fiadat! Nagy bánatnak adta magát a szegényember. Megindult hazafelé. Nem volt semmi kedve. Otthon már várta a felesége a kiskapuban, kérdezi: - Mégse hozod a fiam? - Majd hónap, ha sikerül. - Te ember, te ember! - Most pedig keritsél még ötven forintot? - Honnan fogjuk megadni? Azt mondja a szegényember: - Ha megismerem a fiamat, duplán kapom meg a pénzt és megadom a tartozást, még nekünk is marad jócskán. Azt mondja az asszony: - Nem biztos, hogy megismered. Mán én nem bizok benne, hogy visszahozod a fiamat. 49.