Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Élek - mondja a katona. - Hát mi bajom volna? És ezzel visszamentek a vendéglőbe. Megittak egy pohár pálinkát. A katona egész nap aztán csak szomorkodott, hogy még két éjszaka vár rá. Este ismét jelentkezett a harangozd, hogy menejenek a templomba. Útközben kis inges fiu ismét utána lopakodott és megkérdezte, hogy megosztja-e vele a katona a fele keresetét?Brre a katonaazt felelte, hogy: Nagyon szívesen. Erre a kis inges fiu azt mondta, ho&y a Szent Antal szobra mellé ne bújjon most már, hanem az orgona háta mögé bújjon el és onnan meg ne mozduljon, amíg a kokus kétszer meg nem szólalt. Ugy is cselekedett. Éjfélkor a mezítelen nő ismét megjelent. Nekirohant etyenesen a Szent Antal szobrának és azt izzé - porrá zúzta. A padokat is darabokra zúzta. Amikor a kokas másodszor szolalt meg, a nó akkor látta meg a katonát az orgona mögött. De már nem volt ereje és csak annyit mondott, hogy: - Jól jártál, te kutyái Még a csontodat is megettem vóna, amilyen éhes vagyok már. Ezzel a ne el is tűnt. A katona pedig kilépett és már bátrabban sétált. Reggel a harangozó ismét megjelent a zsákkal és még nagyobb meglepetésére látta, hogy a katona még mindig él. Aztán visszamentek ismét a vendéglőbe. Megittak már akkor két pohár pálinkát. De a katona még mindig szomorkodott, hogy még mindig egy éjszaka vár rá. Egész nap csak annyit evett, hogy éhen ne haljon* Estére a harangozó ismét megjelent a nagy kulccsal és mondta: - No, katona uram, mehetünk! A kis Inges fiu megint csak utánuk lopakodott és kér dezi a katonától, hogy állja-e a szavát? 28.