Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

2. AZ OBSITOS KATOHÁK Valamikor reges régen, még legénykoromban történt. Még abban az idcben, amikor vasút nem vót. A katonák még abban az idcben,tizenkét évet szolgáltak. A szolgálati idejük alatt még csak szabadsagot sem kaptak. Egyik községből hárman vótak katonák, akik a királyi udvarban töltötték el a katonaidejüket. Amikor a tizenkét évük letelt, a három katona leszerelt, he azon kezdtek tanakodni, hogy most ck, hogy menjenek haza? Az e^yik kitanálta, hogy bemennek a királyhoz. Csak ehhez bátorság kellett, mert a királyhoz olyan könnyen nem lehetet bemenni. Mégis nekibátorodtak és bementek. A király szobája előtti ajtónál azonban megálltak. Elkezdtek tanakodni, hogy mos melyikük menjen be először? Vót közöttük egy erélyesebb, aki azt mondta, hogy majd c bemegy >• n. Amikor bement, köszönt: - Jőnapot kivánok, felséges atyám! - Jónapot, te csirkefogó! Mi járatban vagy? - Azért jöttem, felséges királyatyám, hoty letöltöttem a katonaidőmet, de annyi pénzem sincs, hogy haza tudjak menni, hogy éhen ne pusztuljak. - Rendben van - mondja a király -» adok neked kétszáz forintot, ha engem először pofonvágol! Erre a katona azt felelte, hogyt - Én tizenkét év alatt nem azt tanultam, hogy a királyt pofon lehet vágni. Erre a király szólt a testőreinek és a katonát igen megverette. Mikor aztán kieresztette a király, a fiu társai kérdezik, hogy: 24.