Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

ni* De a kisasszony nem hagyott neki békét, mert ez ugy nézett ki,mint az ura. És ezzel is vele volt a három vad. Ezért nem hitt neki a kisasszony. Ahogy lefeküdtek, Peri kardot, puskát, magok közé tette. És azt mondta a kisaszszonynak: - Ezen keresztül ne tegye a karját, mert az olyan é— les, hogy rögtön kétfelé vágja! Eljött a reggel. Peri befogott né< y lovat a hintóba. Feltette a vadakat maga mellé,egyenesen a tengerhid partjára haj tatott.Ahogy ment, egyszer csak látja, hogy egy vén boszorkányos asszony jön vele szembe. Azt mondja Perinek: - Felséges királyatyám! Engedje meg, hogy húzzam el ezt a szál szórt a lova orra alatt. Senkit sem fog a vadja bántani! Feri leugrott a hintóról, kirántotta a karját,.azt mondta neki: - Azonnal menjen vissza! Annak a szobornak is a lova orra alatt huzza vissza a szórt, mert mindjárt diribról darabra vagdalom! Akkor az öreg boszorkányos asszony visszahúzta a Jancsi lova orra alatt a szőrszálat. Akkor elkezdett pattogni a lovakról, hintóról, meg Jancsiról is a sok kódarab.Itt Jancsi feltámadt az állataival együtt. Mikor -»ellátta Ferit, azonnal a nyakába ugrott. Megölelték megcsókolták egymást. Az öregasszonyt pedig diribrcl -darabra vagdalták. Belelökték minden porcikáját a ten^rbe. Leül tek. Jancsi elbeszélte, hogy mi történt vele. Feri is elmesélte neki, hogy hogy járt a feleségével. Még ast ZB elmesélte, hogy muszály volt vele lefeküdni, mert nem nitt*, hogy nem én vagyok a férje. Mikor Jancsi ezt meghallotta,, hogy Feri a feleségével hált, ezért megharagudott és le-