Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

már félig megindultak a vizek.így nagy lett a városban az öröm. üdvözölték a Veresálnok vitézt. Harmadnap reggelre János szintén felkelt. Azt mondta a vénasszonynak: - Legyen olyan szives, melegítse meg a reggelit! Megreggelizett. - Megyek az erdőre vadászni! Azt mondja neki a vénasszonyt - Kedves fiam, csak ki ne menj a tengerhid partjára, mert nem jót álmodtam! Ha ki tanálsz menni az a Veresálnok vitéz meg talál ölni. Mert máma fogják a harmadik királykisasszonyt a sárkánynak kihozni. - Dehogy megyek, mit keresne ott egy ilyen szegényember? János elment egyenesen a tengerhid partjára. Látja, hogy jön a fekete hintó, csak ugy ragyogott a fekete hintó. A csonka fűzfánál megállott.Leszállt belcle a királykisasszony, és a Veresálnok vitéz. A hintó elment haza. A Veresálnok vitéz felmászott a fára. Azt mondta a királykisasszonynak: - Egész nyugodton menjen a tenger partjára, ott leszek védelmezésére. A kisasszony leült. Ott sírt keservenen. Jancsi arra sétált a három vadjával, kérdezte ttillei - Felséges királykisasszony, mért sir olyan keservesen? - Hogyne sirnék, mikor ebbül a tengerbül mindjárt jön értem egy huszonnégyfejü sárkány. A két nénémet már megmentette a Veresálnok vitéz, de engem mán nem igen fog tudni. - Felséges királykisasszony, legyen szives nézzen a fejembe! Hátha segíthetek rajta! Mikor nézett a fejébe»elvisitotta magát a királykisasszony: 12.