Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

gyellte, hogy mind megitta. Bele akart vizelni a korsóba, de nem tudott, mert János is ott ólálkodott körülte. János kapta-fogta a korsót és elszaladt megint a tengerre vizért, hozta tele megint. Az öregasszony odakeszitette a krumplit, a többi vizet megint megitta. Mikor megfőtt a krumpli, jóllaktak. János megint hozott egy korsó vizet. Este oszt lefeküdtek. Reggel mikor felkeltek, János mondta: - Édes öreganyám, megyek vadászni. - Ó kedves fiam, ne menj! Ki tanálsz menni a tengerpartra, máma fogják hozni a királykisasszonyt a sárkánynak. A Veresálnok vitéz lesz a megmentője. Oda tanálsz menni, téged is megölnek! - Nem megyek én oda - azt mondja - mit keresne ott egy ilyen szegény ember? Magához vette a három vadat, megindult egyenest a tengerpart fele. Ott sétálgatott. Eccer látja, hogy a város felől jön egy fekete hintó. A tengerparthoz nem meszszi vét egy nagy csonka fűzfa. Ott a hintő megállt. Leszállt a királykisasszony, meg a Veresálnok vitéz. A hintó elment haza.Azt mondja a Veresálnok vitéz a királykisasszonynak; - Tessék egészen nyugodton menni a tengerparthoz,ott leszek védelmezésére! U pedig felmászott a fűzfára, innét leste, hogy mi fog történleni. A királykisasszony leült a tengerpartra, ott sirt keservesen. Jancsi arra sétált a három vadjával. Azt kérdi a királykisasszonytul: - Mért sir olyan keservesen, felséges királykisaszszony? - Hogy ne sírnék, mikor ebbül a tengerbiil mindjárt jön értem egy hatfejü sárkány! 8.