Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

szók állják utjokat. A flntlnellal fennsíkon a román martalácok és a maroknyi magyar csapat élet-halál harcát vívja. Az ágyukért folyó küzdelemben Vasvári halálos sebet kap. Van, aki azt állítja, ágyúgolyó roncsolta szét a lábát, de van olyan - a köztudatban elterjedt - hir is, hogy egy román katona fejszével vágta le a fejét. A bujkáló Teleki Blanka hiába kereste Vasvári holttestét, nem talált rá.Közöe sirban nyugosznak hős katonák.Íz a tábla, amelyet a hálás utódok az elesettek emlékére éllitottak.regényes körülmények között került Tiszabüdre 1926-ban, Vasvári születésének századik évfordulóján. - A ma is /a Vasvári Fái Múzeumban meglévő/ deszkatáblán a következő szöveg olvasható, szürke alapon fekete betűkkel felfestve: V A S V k R I P Á L H A K, az 1848-49 iki szabadságharc egyik legnemesebb áldozatának és mintegy 400, vele együtt ezen a hegyoldalon 1849 JULIUS 6 án elvérzett bajtársa dicső emlékének. "El ne feledd a mezőt, hol ők elhullanak a hük És a legvégsők a haza jobbjaiból, Vajha, ama sziveket a haláltól visszavehetnek Teljes erőben úgy, mint dobogának előbb, Még egyszer vérharczaidat megvívni szabadság!" Vasvéri Pál elestének helyéről Jósikafalvárói 1926 év augusztus havában Tiszabüdre hozott emléktábla /Ezüst lemezre vésett szöveg/ =1,