Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

/fordulólegelő/ korlátozódott, hasonlóan a többi nyirségi községhez. A vízrendezéseknek, ha nem is döntő, de Nyirlugos esetében lényeges szerepe van a gazdálkodás szerkezetének kialakulásában. "A földrajzi környezet változásai visszahatottak a gazdálkodás egészére; a növénykultúrák termesztésének lehetőségei megváltoztak, a föld használatának és művelésének jellege fokozatosan átalakult". ^ Egyidejűleg az állattartás szerkezete is változott. A múlt század első feléig a takarmány hiánya miatt a Nyírség területe kedvezőtlenebb volt a nagyarányú állat12 tartásra. * Az 189o-es évek elejére befejezett vizlevezeté8ek után nagymennyiségű szántó és kaszáló szabadult fel. Ez is elősegítette a dél-nyirségi községek szarvaBmarhatenyésztósének a fellendülését. Ezekben a községekben a legutóbbi időkig a legfontosabb takarmány a réti széna maradt, a nyomásos rendszerben egyéb takarmányról nem gondoskodtak. A vízrendezések káro3 hatást is gyakoroltak: lesüllyedt a talajvízszint, csökkent a*levegő páratartalma, s ezzel meggyorsult a homokképződés folyamata. Éppen a Nyírség legmagasabb pontján, illetve a vízválasztó mentén fekvő Nyirlugos szántóföldje számára ezért elengedhetetlen a hosszabb pihentetés, a négyfordulós határhasznólati rendszer, ^ A nyirlugosi hatérhasználat tehát indokoltnak látszik, s ez egyben lehetővé tette, hogy a legeltetésre átlapozó tt szarvasmarhatartás a legfontosabb ágazattá váljon.Nem beszélhetünk azonban az állattenyésztés /szarvasmarhatartás/ túlsúlyáról a földműveléssel szemben, inkáot a kettő egyre szorosabbá váló együttéléséről. Ugyanis nem a legeltetés érdekel indokolják csupán a határ kétnyomásos jellegű hasznosításét, hanem a rosszminőségü, homokos