Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

és a piros ribizli területe növekszik, de egyik növénynek sem alakultak még ki határbeli összefüggő termesztési ter'iletei. f. Szőlő A faluban emlékezet óta termesztenek szőlőt. Ezek általában magántermő fajták. Olyan gazda nem volt, akinek legalább néhány sor szőlője ne lett volna, viszont nagyon kevesen voltak olyanok is, akiknek fél hold, vagy ennél több szőlője volt.Csupán a legidősebb adatközlők emlékeznek arra, hogy a határ egy elkülönített részében, külön tagban volt a falu szőlője. Szelőt régen ée most ie csak annyit telepítenek, amennyi a saját, ill. a család évi borszükségletét kielégíti, 3oreaj tója régen esry-két embernek volt csak a faluban,ez utóbbi időben már ceaknem mindenütt megtalálható. Ezekben a gyári készítésű, 25 vagy 50 literes présekben sajtolják ki a fehér borszőlő

t. g. Kender A falut közvetlenül övező, jó minőségű, egy tagban kiszakított kenderföldekre ma már csak az Írásos emlékek 50 utalnak. A termesztés szintereként a ma élő legidősebbek részben a kapások nyomását, részben a felszabadított negyedik nyomást említik. Ha a kender a kapások nyomásába került,a tengeri és a burgonyaföldek végéből, vagy a legjobb minőségű nyomásrészből szakitották ki azt a 60-80 négysz. nagyságú területet, amelyet a család szükségletét kielégítő kender megtermett. Ilyenkor a járások, nyomások vándorlásával évente változott a kenderföld területe is. Arra is utalnak adatok, hogy egy-egy nyomáson belül igyekezett mindenki egy tömbben vetni kenderét, hogy a rájáró jószág a még ott hagyott magvas kendert ne tapossa le.