Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

hető a napraforgó. E megállapítás érthető, hiszen a növénykultúrák jelentőségének értékelése a megyei munkákban elsősorban a nagybirtokhoz, a nagybirtokon folyó növénytermesztés bemutatásához kapcsolódott. A napraforgó viszont a Nyírségben nem volt a nagybirtok növénye.A napraforgónak sajátos szántóföldi müvelésformáje alakult ki, s vált uralkodóvá. Ez a növény köztes, vagy un. szegély termesztése volt. Selmeczi Kovács A

. rávilágít arra, hogy a napraforgó ilyen müvelée mellett vált a paraszti kisgazdaságok növényévé. Művelésének ez a speciális formája pedig természetszerűleg a paraszti határhasználat és földbirtoklás jellemző keretei között alakulhatott ki. A napraforgónak ez a művelési formája volt általános a Nyírségben, s napjainkig ez figyelhető meg Nyirlugos parasztgazdaságaiban is. A récens gyűjtések szerint a 20. század fordulójától a napraforgónak nagyon gyors volt a térhóditása a faluban. Fajtákat nem ismernek, de ugy tudják,hogy Ki8várdáról hozták azt a napraforgót, amit mindmáig termesztenek. Minden bizonnyal erre utal az, hogy szórványosan előfordul a kisvárdai napraforgó elneve4 9 zes. A napraforgó mindig a kapások nyomásában kapott helyet, s termesztési területe mindenkor függvénye volt a parasztgazdaságok nagyságának, ill. a kapások nyomáséba eső területének. A négyfordulós rendszerben a napraforgót mindig a tengeri és a burgonyaföldek szegélyekánt vagy a mesgyék mellett vetették.Önálló táblákban való termesztésére csak nagyon homályos és bizonytalan ismeretek utalnak.Művelési módja sajátos vonásokat nem tükröz, ami minden bizonnyal annak következménye, hogy kapcsolódott a tengeri müveléséhez. A tengerivel egyidőben vetették, s ahhoz hasonló módon is gondozták. Betakaritáe ugy történt, hogy a földön megvágták

, azaz levágták a tányérját.