Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

Az elraktározás ebben az árokban történt.A kupp

okat szalmával takarták be, majd földet hánytak rá. A téli havazástól kukoricakévóvel védték. Nagymennyiségű burgonya elraktározása esetén a burgonyát leöntötték az előre elkészített, szalmával kibélelt földre, majd szalmával és földdel letakarták. A család téli szükségletének megfelelő mennyiségű étkezési burgonyát kiválogatva, zöldséges verem

ben tárolják. Hasonlóan kieebb cennyis-iget szoktak tárolni a kamrában, szakajtókosarakban.A gabona és a tengeri tárolására szolgáló hombár mellett zsákokba szedve is helyt kap az étkezési burgonya. A tárolás, elraktározás építményeihez, az építmények nagyságához szervesen kapcsolódik a burgonya értékesítése. A gazdaságon belüli felhasználás nem kivénta meg a speciális tartósítási, tárolási eljárások kialakulását. Ha a burgonyát a termesztő maga értékesítette /helyben, vagy távolabbi piacra szekerezéssel/ nem fordított különös gondot a tárolásra. A burgonya az udvaron kupacokba öntve és szalmával letakarva állt mázsaszámra a szállításig.A szeszgyártásra történő értékesítésnél pedig elsősorban a fajta számított, nem a minőség. A speciális tárolóépitmények kialakulását /szemben a dohánnyal és a tengerivel/ a termesztés évente változó mennyisége is gátolhatta. Az elbe8zélések arra utalnak, hogy holdanként a termésátlag 10-100 mázsa között is változhatott. A faluban a tárolás korábban ismertetett módját azzal magyarázzák, hogy "a krumpli megszokta a földet, a ha földbe ássa el az ember, akkor marad hibátlan". A burgonya felhasználása Nyirlugoson a termesztési arány rugalmasan igazodott a reálisan felhasználható mennyiséghez és az értékeaités lehetőségeihez. Az étkezésre jelentős mennyiséget hasz-