Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

tenni, részben a korábbiakat kiegészítő adatokat említeni. A pajta terminus Nyirlugoson kizárólag a telken elhelyezkedő, kisméretű paraszti dohányszáritő építményekre vonatkozik. A telkek túlnyomó többségén a dohányszáritő építmények az 1950-es években a paraszti dohánytermesztés kibontakozásával párhuzamosan jelentek meg ée terjedtek el. Pajtá

nak, dohánypajtán

ak korábban a határbeli, uradalmi dohányszáritő építményeket nevezték. Ezek az uradalmi száritők formájukban, méretükben is mások voltak, mérnöki tervek alapján készítették őket az uradalmak. Az igy készített dohánypajták között "volt két-, három-, meg nógyfiókoe. A négy fiókba két kertész kötött." Az uradalmi dohánypajták falazata deszka volt, szük és sok ajtó szolgálta rajta a dohánypórék könnyebb megközelítését és a szellőztetést. A tetőfedés anyaga szinte kizárólag nád volt.Pormájukat tekintve keskenyek és hosszúak voltak. Az uradalmi üzemegység dohánytermesztésének megfelelően 6-10 pajta állt egymás mellett, s igy egy dohányazár itó telepet alkottak. Gyűjtött anyagom egyértelműen igazolja Takács L

. megállapítását, aki szerint a kincstári előírások szerint készített dohánypajták nyomán, ezek hatására, vagy ezek anyagának felhasználásával /1950-es években/ kezdték meg a paraszti dohányosok kisebb méretű, formailag más dohányszáritókat 21 építeni. A hasonló funkció miatt az elnevezés átkerült a paraszti telkek kisebb méretű, anyagában és formájában is más jellegű építményekre. A paraszti dohánypajták többsége ugyanis szellősen zárt oldalfalu, a gerendavázon az oldalfalazat tengeri, napraforgó és magvas kender kórója, nád, vesszőből font kerités,ritkábban deszka-léc.Az építményeknek csak egy részét al-